Showtime
Múlt

Múlt, régen, a távoli emlékeim ködében még él. Él ott valahol az első galopp. Liéza ámulata és az ajánlata. Legyek zsoké. Ijesztően visszhangzott a fejemben az a két szó. Felültem az ágyban. Kivert a víz és ahogy körbenéztem zilálva, emlékezve a fájó múltra úgy éreztem el kell felejtenem. Muszáj, így nem bírok élni. Sóhajtás kíséretében dőltem vissza az ágyra.

-         Vajon jól tettem hogy ide jöttem? – suttogtam némán a semmibe –Persze hogy jól tettem! Nem is gondolkozhatok ennyire kimerítő és értelmetlen kérdéseken!

Ahogy visszavándoroltam álmaim földjére újra a kedves, és élettől nyüzsgő istállóban lépkedtem. Benyúltam kedvenc pónimhoz hogy megvakargassam és már nyúltam is a kantárért, de Liéza megállított.

-         Amy várj, apa azt mondta szeretne kipróbálni két új lovat a pályán és megkért rá hogy lovagoljuk őket a mai edzésen

-         Telivéreken? Tényleg? Ezt el se hiszem végre – Liéza nyakába vetettem magam és együtt pörögtünk mire néhány lovász rosszallóan ránk pillantott

Az istálló azon része ahova készültünk számomra még ismeretlennek bizonyult. Két életerőtől duzzadó fiatal, élénk ló várt minket felszerelve. Felvetették a fejüket ahogy közeledtünk és tekintetük kíváncsisággal telt meg. Körülbelül két méterre tőlük megálltunk és halkan suttogtunk.

-         Gyönyörűek, két napja érkeztek – suttogta Liéza

-         Eszméletlen, ma tényleg megülhetem az egyiket?

-         Igen, válassz

-         Nem is tudom –motyogtam és közelebb léptem

Az egyik egy kisebb termetű élénken ficánkoló, tomboló sárga mén volt, a másik egy jóval nagyobb sötétpej, nyugodtabb természetű kanca. Közeledtem a sárgához és óvatosan megérintettem puha orrát mire az felhorkantott.

-         Látom választottál – mosolygott kedvesen Liéza

-         Igen, ha lehet én őt lovagolnám

-         Akkor nekem marad Sangho, a sárga neve Perfect Killer, de hívd csak Killer-nek

-         Killer - suttogtam a sárgának, az pedig érdeklődéssel figyelte minden mozdulatom

-         Gyönyörű ugye? War Admiral egyenes ágú leszármazottja, Sangho pedig Run Time lánya aki tavaly megnyerte a keleti part legrangosabb versenyét – mormolta büszkén Liéza

-         Menjünk – utasítottam csendre barátnőmet majd kivettem a lovász kezéből a vezetőszárat, de olyan hévvel és sebességgel hogy lovam hátralépett párat a szűk folyosón

Ahogy kiértem a derűs csendbe felpattantam a lovamra. Megfogtam a szárat és megállásra kéztettem. Liéza pár perc múlva követett. Lassú ügetésben közeledtünk a pályához. Néhány tréner morogva fogadott bennünket. Bizonyítanom kell azt hogy méltó vagyok arra hogy egy telivért üljek meg. Az idegesség fokozódott bennem, éreztem ahogy az adrenalin áramlik a testemben. Megálltunk a pálya egyik szélénél és vártuk hogy a két segéd betereljen bennünket az indító állásokba. Amint betereltek minket Liéza apja jelzett és lenyomta a stopperét. A lovam megindult és halottam hogy Liéza kissé lemaradva ugyan de ott jön mögöttem. Visszafogtam a lovam, nem tudom honnan de éreztem hogy mit csináljak. Mintha a testemet uralnák. Igen uralta az érzés, a vágy a galopp iránt érzett szerelmem. A lovam visszafogta magát és így Sangho közelebb került. A kanyarban is még fej-fej mellett haladtunk. És a célegyenes susmorogtam. Elengedtem a lovam az pedig rákapcsolt. Teljesen kinyújtóztam lovam nyaka felett és amennyire tudtam kikönnyítettem. Repültünk, száguldottunk és ez mindent megváltoztatott. Ahogy ott kettecskén, szeltük a levegőt. Bár hihetetlen volt de Killer az utolsó 300 méteren még gyorsabban haladt. Átrepültünk a táv végét jelző oszlop sávján és hirtelen felébredtem. Visszafogtam lovam, majd sikerült ügetésre lassítanom. Odaügettünk a korláthoz melynek fehér színe kísért bennünket egész távon. Az eddig nyüzsgő istálló most csendesen állt a korlát mellet, a trénerek csöndesen hátrahúzódtak a lovászok érdeklődéssel figyeltek, és Frank, Frank izgatottan futott oda mellénk. Körülnéztem vajon Liéza hol van, soványka emlékeim szerint a kanyar előtt még mellette voltam. A lány még a sprint felénél tartott. A kobak amit eddig kezemben szorongattam a földre hullott és hitetlenkedve kérdeztem: Mennyit futottunk? Az idő alig egy fél perccel volt rosszabb a világ legjobb ezen távon való idejétől. Lenyúltam a szárért és közben végigfuttattam kezemet a tajtékos vállon amely érintésemre megrándult. Innentől kezdve fogalmam sem volt az események menetéről. Csak hangokat hallottam magam mellől és a legközelebbi emlékem az hogy az erdőben vágtatunk Liézával és ő még mindig a hihetetlen időmről fecsegett. És akkor, ott kibökte: Legyél zsoké. Életem egy olyan fordulatot vett amit soha nem fogok elfelejteni. Innentől kezdve én voltam a legjobb. Mindig, minden helyzetben kitaláltam hogy verjek meg mindenkit. A versenyzéshez sajnos fiatal voltam. Liéza felfigyelt néma elszántságomra, a szememben pislákoló lángra. Ma a láng erdőtűzként elsöpör mindenkit. Újból felültem ágyamon. Nyugodtan, csendesen felálltam. Kisétáltam a szobámból, le az istálló halk morajába. Showtime kidugta fejét  boxon és én puszit nyomta puha orrára. Hozzábújtam, védelmet kértem tőle. És megkaptam. Igen végre elérhető távolságba került az álmom.

-         A Kentucky Derby nyertesei Amy Onill és lova Showtime, 6 lóhosszal verték meg a favoritot, ez aztán a lenyűgöző teljesítmény hölgyeim és uraim – hangomat elváltoztatva suttogtam ezeket a szavakat a lónak

Hiába viccelődtem a szavaim mögött féltem. Láncok tartották meg sebzett, vérző lelkem. Kikötve szenvedtem, igen a múlt fogja vagyok és úgy látszik nem akarja elereszteni szárnyalni vágyó énem. Kisétáltam a felkelő nap fényében ragyogó istállóudvarra és keservesen nyögtem ki:

-         Eressz el, kérlek, engedd hogy szárnyaljak – suttogtam fogvatartómnak bár tudtam úgysem hallja

Megérintették vállam, felálltam. Egy erős, határozott kéz magához vont és nyugtatni próbált. Ott álltunk a felmenő nap fényében és vártuk mi lesz a sorsunk. Tehetetlenek vagyunk. Igen a sors akaratát nem tudjuk megváltoztatni. Erre a bűnös emberi lélek nem képes.
Vajon én képes leszek arra hogy megváltoztassam a sorsom?
Ez kiderül a következő részből^^
Ha kíváncsi vagy olvasd el a következő részt is.

Dru Ange