N�ma monol�g

Ki vagy te? Hallgatsz? Ne merj! Tudni akarom, ki vagy �s mi�rt j�tt�l! Sz�l h�t, besz�lj! Hadd ismerjelek meg, ha m�r egyszer a fejembe cs�cs�lt�l! Adj egy es�lyt, hogy meg�rtsem ki vagy �s mi�rt pont engem v�lasztott�l!

S csak hallgatott eleinte, konokul, mint egy s�rt�d�tt kisgyerek, de v�g�l megengedte, hogy l�ssam a lelk�t. A l�tv�ny meglepett, mert � �n voltam… vagyok…

De, hogyan? Mi�rt? Mi�rt nem vettem �szre, hogy eddig is itt volt�l? Mi�rt nem d�nny�gt�l eddig is f�radhatatlanul apr� sz�lamokat a f�lembe? Mi�rt rejtetted el arcodat, mi�rt…

Most m�r ismerem �t, �s � k�v�nkozik ide a pap�rra! � k�r, hogy �rjam le, mit is jelent sz�momra, mi�rt kapta a nev�t, mi�rt �ledt fel egy idilli pillanatban, mikor se felh� az �gen, se barna f�sz�l a r�ten… �t rejti e p�r sor, melyet n�m�n, egy cs�ndes �r�n, bels� b�ke id�szak�ban �rok meg… R�la sz�l e monol�g, melyet szinte � maga dikt�lt, de �n �nt�ttem bele �rz�seket…

Ezt jelenti h�t � nekem:

Csukd le a szemed, h�t nem gy�ny�r�? S�g a sz�l a f�ledbe, madarak t�voli csivitel�se t�ri meg az �r�knek �g�rkez� csendet. – motyogott bele a f�lembe egy halk, m�rf�ldekre cseng� hangocska azon a napon. Ott �lltam a dombtet�n, tekintetem az alattam elter�l� falura vetettem, s akkor sz�lalt meg el�sz�r. Hihetetlen �lm�ny volt, ak�r hiszitek, ak�r nem. �s nem vagyok bolond… Bele�lt a fejembe �s mormogni kezdett a kell� pillanatban. Tal�n eddig �retlen voltam, �s boh�, de tal�n mostant�l elkezd�dik egy �j korszak. Igen bel�pek az �lmok �gbe ny�l� �trium�ba, �s nem olyan leszek mint a sas a k�zmond�sban: Aquila non captat muscas…

Hittem neki, de elhallgatott. Hetek, h�napok teltek el, �jra a cs�ndt�l zeng� dombon �lltam �s megsz�lalt. – Ismerni akarsz, h�t tess�k, kinyitom el�tted lelkem, mely a te lelked is! N�zz bele, �s pr�b�ld meg�rteni, hogy van benned valami! – igen ez volt az a pillanat mikor meg tudtam volna magam t�pni, ami�rt nincs n�lam pap�r meg toll, hogy le�rjam mindazt, ami el�ttem ter�l el. Annak el�tte csak a kies t�jat l�ttam, f�kkal, h�zakkal, de onnant�l kezdve meg�rtettem mi az, ami a vil�g term�szete. A t�jk�p megtelt �rz�sekkel �s csod�kkal. V�gyat sug�rzott a t�, nevetve b�logatott a fa, csilingelve k�lt t�ncra a sz�l.

Rohantam, mint egy �r�lt. Fejemben milli� gondolat �s ezernyi apr� mozzanat pattogott ide-oda. Kopony�mat majd sz�tvetette az a rengeteg sz�, melyet pap�rra kellett, hogy vessek. Ledobtam magam az asztal mell� �s csak �rtam. D�lt bel�lem a hasonlat �s a metafora, emberiv� v�ltak a n�v�nyek, szabadd� az �lmok. N�gy oldalt �rtam tel, csupa �sszef�gg�stelen fest�vel �s jelz�vel. Ez volt az els� l�p�s.

Azt�n lassan kezdett bennem form�t �lteni a vil�g sz�kincse. A szavakb�l mondatok, a mondatokb�l sz�veg lett. S az�ta �rzem, hogy � velem van. Kedves t�rs, ki megnevettet, vagy k�nnyekre fakaszt a kellemes mag�nyos �r�kban. Mindig velem van, ak�rmit teszek, nem mozdul a k�zelemb�l. S most m�r p�r �v t�vlat�b�l visszan�zve �rzem, � az alpha. � a kezdet, aki az els� t�mpont volt az �r�sban.

Persze, sosem �rzetem azt, hogy meg akarom mutatni, amit �rtam, de h�t a sors… Az � keze minden�v� el�r, m�g a szob�m ajtaj�t is k�pes megnyitni m�sok el�tt… S sz�momra ez lett a szerencs�s-szerencs�tlen kezdet. Tizenhat �vesen k�nytelen kelletlen de felt�rom magam egy m�sik ember el�tt. Megmutattam egyik le�r�somat valakinek, aki rajtakapott, hogy gondolkodom a f�zet felett. – Nincs vissza�t! Folytassa, miss! – mondt�k. H�t folytatom, de egy felt�tellel, ha csak az � nev�ben mutatom meg az �r�sok halmaz�t a k�lvil�gi l�nyeknek.

De hisz eddig nem is adtam nevet a fejemben �l� kis man�csk�nak, aki nem hagy nyugodni. Mert � a csoda, a legnagyobb �s legjobb dolog, ami eddig velem t�rt�nt! Itt �l bennem, milli� vil�g ura, de �n ennek a milli�nak a tized�t sem ismerem! Benn �l a fejemben �s az �jszaka kell�s k�zep�n kezd el duruzsolni a f�lemben. Nan�, hogy r� tud venni arra, hogy hagyjam ott az �gyat �s a meleg paplant, kapcsoljam be a laptopot �s �jnek �vadj�n �rni kezdjek. �n�ll� �letet �l, �s arra k�nyszer�t, hogy mindenhova jegyzetf�zettel �s ceruz�val j�rk�ljak. Egyik pillanatban hallgat, mint az �ji temet�, m�sik pillanatban kiab�l �s szajk�zza a mag��t, nem hagy b�k�n addig, m�g mindenki el�tt h�ly�t csin�lva magamb�l �rni nem kezdek. �s hol? H�t persze, hogy a buszon, a vonaton, vagy �ppen az utc�n egy sz�k�k�t mellett esetleg a parkban! �n meg persze bosszankodom, �s �tkoz�dom sokszor, de a val�s�g, az igazs�g, az igazs�gban az, hogy im�dom �t �s el nem engedn�m m�g akkor sem, ha pisztolyt tartan�nak a hal�nt�komhoz. Teh�t most azt�n el�g, kell egy n�v, ha nev�n akarom nevezni, tudjam, hogyan sz�l�tsam.

�s persze elkezdtem gondolkodni, �s, hogy mikor is pattanna ki a par�nyi kis n�v a fejemb�l? H�t �jszaka, de akkor nem zavart, hogy fel kellett kelnem. Azt�n kisl�mpa fel, pap�r-toll k�zbe �s �rjuk le. Ekkor sz�letett meg �s anyak�nyveztetett tedanan. Timike fej�b�l kidum�l� tedanan.

Viccesen hangzik de ez a helyzet. �gy sz�letett meg �, az�ta pedig csak egyre nagyobb �s nagyobb. Fejl�dik velem egy�tt. S milli� birodalma k�z�l, egyre t�bbet ismerhetek meg. M�g nem tudom hova szalad ez az �rd�gvonat, melyen egyenl�re m�g csak �n �l�k helybiztos�t�ssal, de rem�nykedem benne, hogy el�bb ut�bb, de c�lba �r�nk… �n is �s tedanan is…