HÁT NEM HALLJÁTOK......SÍR A SZÍNPAD!!!
ANGYALKA 2007.04.21. 08:36
NE ADD FEL......
Hát nem halljátok,…..sír a színpad
Te adtál nekem egy új életet, új reményt, új álmokat. Ha feladod a küzdelmet, nem csak magadat, a démonodat, a színpadot, hanem engem, minket is feladsz. Nem ez ezt érdemled, és mi sem. Már megtanulhattad, hogy a hit és a szeretet ereje mindent legyőz. Minden akadályon képes vagy átszárnyalni, ha befogadod, a szeretetet, a szerelmet. A színpad a te színpadod, mindenki színpada. Ha te elhagyod, összeomlik, és minden kárba vész. Minden gyönyörű pillanat, a végig mulatott, végigbeszélgetett órák, a démonok bölcs szavai és tanításai. Nélküled az egész nem más, olcsó színjátéknál, közhelynél, magamutogatásnál. A hidak összeomlanak, az jó, és nemes érzelmek, eltűnnek a felejtés homályában.
Író……mit is jelent igaz írónak lenni………..nem az olcsó fenyegetéseket, mások érzelmeit felkavaró, jelentéktelen fenyegetéseket, nem az önsztároló magamutogatást. Az író saját világát, érzéseit, vágyait viszi a vászonra. Az igazi író tiszta szívből fakadó művei által, új érzéseket, álmokat ad az olvasónak. És te egy ilyen, igazi író vagy. Egy író akit most saját érzései tartanak fogva. Bilincsben tartva írástól áldott kezét.
A barát segít a bajban……De ki a barát? Az aki nem veszi figyelembe érzéseid, és tovább kínoz problémáival? Problémákkal, melyet saját maga is megoldhatna ha akarna?....Vagy az a barát aki saját kétségeit félretéve segíteni próbál, meghallgat, akinek elmondhatod érzéseit….És ha azonnal nem is érti, vagy érzi, legalább megpróbálja…..
És ott a démoni szerelem. Fogadd el a fenébe is. Fogadd el, mert annyira kell neked, mint a levegő……A nyírfaillatú levegő…..Had mutassa meg mit akar, had tegyen tökéletessé, engedj már neki!!! Kelletek egymásnak! És ezeket a szavakat a melegséget és erőt sugárzó, gesztenyebarna szempár sugallta. Ő feltámad, mint a főnix, újraéledt hamvaiból. Tedd meg te is! A színpad csak rád vár…..Hát nem hallod sír a színpad…….De keserves zokogás mellett, mely hiányod miatt kiált……….ott dalol a főnix madár hangja….Szárnyaival csak feléd int…….kapaszkodj belé, kapaszkodj belé, hogy az elhagyatott, magányos színpadra repíthessen…….A színpadra melyet ha poraiból feltámasztasz, nagyobb, hatalmasabb, csalogatóbb lesz, mint valaha.
A te színpadod….ne hagyd el örökre………térj vissza……..
Ne hagyd el…………ahogy engem sem.
Mert szeretlek, és ahogy mondtam a szeretet minden akadályt legyőz.
|