Kib�di Ervin: Vers

Szikr�zik a f�ny �s ragyog az �let,

fodros hull�mot remegtet a sz�l.

A parti ny�rfa sz�rke, odvas �g�n

lassan hint�zva s�rgul egy lev�l.

Neki kellene menni a f�nynek,

harsogva nevetni a l�t �r�m�n,

mint a kuty�m, ha kifekszik a napra,

b�r � nem tud nevetni szeg�ny.

Csak a szeme csillog… �lete v�ges,

sokkal r�videbb t�n, mint az eny�m.

Neki kellene menni a f�nynek,

szembe, vid�man �tl�pni a g�tat,

mint azok mennek ott f�nn, a h�don,

a boldogok, kik nem n�zik a v�get,

�s kapva kapnak a pillanaton!

Csak �l�k csendben a ny�r kapuj�ban,

meg akarom fogni az elmen�t.

K�rni, tartani, hogy m�g maradjon –

de lehet – e meg�ll�tani az Id�t?!

Himnuszt szeretn�k hozz�d, Ember,

ki beleb�jt�l a kis atomba,

s teherk�nt hordod lelkeden az Er�t,

r�tetted b�szke l�badat a Holdra,

s j�llakatni nem tudod az �hez�t,

tubusba k�nyszer�ted a Hal�lt,

s lehajtott fejjel �llsz a R�k el�tt!

Himnuszt szeretn�k �rni hozz�d, ember,

de minden szavam csup�n dadog�s.

A f�ny mellett, l�m, ott az �r�k �rny�k,

�s egyre halv�nyul a ragyog�s.

Hazug pr�f�ci�k k�zt t�velyegve

mindig az utat keresed. A f�nyt…

vez�nyszavak �s t�rv�nyek szav�ra…

�s elvesz�ted sz�zszor a rem�nyt.

S m�g lassan meg�r�lsz a keres�st�l,

hogy vajon mi igaz �s mi hamis,

mind�ssze annyi vigaszod maradhat,

hogy hamu lesz a dikt�torb�l is.

Hol van a l�b, mely az Alpokra h�gott?

Hol van a fej, min �lt cs�sz�ri kalap?!

A h�borodott Zsarnok semmiv� lett,

s a B�rt�n�rnek h�re se maradt!

M�r lassan megszokn�d a butas�got,

a k�tes zsenik pimasz �rveit,

a  j�sz�nd�kra m�ltatlan vil�got,

a becstelens�g diadalmait.

De int az �ra, menni kell m�ris

- emberi sorsod neh�z f�tuma.

Els� s�r�sod m�ly�n m�r ott bujk�l

a b�cs�h�rg�s f�j� dallama.

Ami k�zte van, csak rideg k�plet,

p�r sz�rke vegyjel, kusza �tmenet,

kev�s der� �s sok verejt�k,

kis napsug�r �s pici szeretet.

S ezt is, e szeretetet hogy pazarlod!

M�g egynek adsz, sz�zakt�l elveszed!

J�t �gy teszel, hogy m�shol b�natot hagysz,

s egy rossz sz��rt m�r k�sedet fened.

Mily sz�rny� az ember, m�r ugye l�tod?

�nmag�t em�szti el botorul.

S bizony, ahelyett, hogy �lni akarna,

�lni, csak �lni, csak �lni tanul.

M�gis, ha �rzed, c�ltalan a l�ted,

s az elm�l�snak nem mondhatsz nemet,

akkor seg�tsd m�soknak elviselni

az elviselhetetlen �letet.

Mert m�s egyebet vajon mit tehetn�l,

ha j�n a t�l, a kegyetlen, a zord?

T�r�lj le h�t egy k�nnyes arcot n�ha,

�s var�zsolj! Var�zsolj mosolyt!